Új év, új élet.

(fikció)

A kétszázadik naplóbejegyzés alkalmából úgy gondoltam, hogy megörökítem, hogyan készül el maga a kétszázadik bejegyzés.
Először is megszületik az ötlet: a kétszázadik bejegyzés szóljon önmagáról. Aztán eltervezem a felépítését, összeszedem a gondolataimat, majd kiviszem a szemetet, mert anyu a földszintről üvöltözik, hogy megígértem, közben megdézsmálom a sütit, ha már úgyis ott vagyok, persze jobb lett volna először megmosnom a kezem.
Aztán visszamegyek a szobámba, elkezdem olvasni a leveleimet, majd eszembe jut, hogy félbehagytam a posztot, és mérges leszek magamra, hogy most ezt a sok félreeső cselekvést is le kell körmölnöm.
A húgom, mint mindig, kopogtatás nélkül jön be a szobába:
- Mit csinálsz? - kérdezi.
- Posztot írok arról, hogyan írok posztot.
- Hogy mit?
- Leírom, mi minden történt azóta, hogy el kezdtem írni a bejegyzést.
- Most mit kalimpálsz billentyűzeten, mikor hozzád beszélek? ... Te jó ég, leírod azt is, amit most mondok?
- Természetesen!
- Na elmész te a [***]
(Ezt talán mégsem kellene leírnom.)
Átolvasom a szöveget, kijavítok néhány hibát, és megállapítom, már csak egyetlen szó hiányzik: Vége

Egy Szeged környéki, képzeletbeli falu, Tarkód egyik forgalmas utcája a Kovács utca, amelyet minden egyes forradalom kitörésével, és minden rendszer leváltásával átneveztek, így senki sem emlékszik már az eredeti nevére. Az utcát azonban majdnem csak és kizárólag Kovács nevű emberek lakják, valamint Géza egyben a falu kovácsa is, így mindenki Kovács utcaként emlegeti. Idővel aztán a névtáblákat is lecserélték, és a térképeken is átjavították erre.

Történt azonban egyszer, hogy az utcában egy estéről reggelre virradóra két haláleset is történt. Jóska, a falu megmondó embere, aki csak azért tolja be reggel a kocsmához a biciklijét, hogy este legyen mire támaszkodnia, meg merne esküdni rá, hogy azon a fekete napon Gizike mindkettőjüknek, az özvegy Kovácsnak és az agglegény Kovácsnak is ebédet vitt, azért van az, hogy egy napon tették le a kanalat. Gizikét azóta is faggatják, hogy igaz-e, hogy mindkét öreg úrnak csapta a szelet, de ő pironkodva annyit felel, csak a Pityut szerette. Amit akár igaznak is vélhetünk, hiszen mindkettőjük Pityu volt. Ennek az egésznek azonban köze nincs a történtekhez, az igazság az, hogy mindkét szív több mint kilencven év kemény munka után egyszerre döntött úgy, hogy most már őket is megilleti egy kis pihenés.

Emiatt a sok véletlen egybeesés miatt azonban a temetkezési vállalkozó szinte már kötelességszerűen felcserélte a koporsókat, így végül a két szomszédos sírba rossz-rossz embert temettek. De a halottak nem bánták, mindketten kaptak szép virágot, fényes gyertyákat, szerető tekinteteket. A halottak napja kész komédia volt számukra, hogy a rokonaik milyen megható szavakat intéztek a rossz személyhez. Mindig beszámoltak egymásnak, hogy a másik unokái hogy cseperednek, és együtt aggódtak, ha valaki nem tudott hozzájuk kijönni, nehogy azért, mert valami baja esett.

Gizikét sem zavarta a csere, hiszen úgyis mindkét sírra vitt virágot, de azért meg kell jegyezni, az élők közül ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy tévesztés történt.

- Ha kimék a temetőbe, az egyik sírból néha hallok valakit horkóni - mesélgette az embereknek Gizi néni - A Pityu, amint a hátára feküdött, azonnyal el kezdett horkóni.

Ahhoz képest, mennyien próbálnak konkrét definíciókat, szabályokat megfogalmazni az emberi gondolkodásmódra, (keserű) öröm figyelni, egyesek milyen könnyen mellényúlnak. Akkor is, amikor a szeretet kifejezéséről van szó. Kínáld meg például a fogyókúrázót a kedvenc csokijából, és egyből megtapasztalod!

Ha a karácsonyi ajándékozásról van szó, több mondás és klisé próbálja elejét venni a kudarcnak, mint az egyik, amit kiskoromban hallottam rengetegszer: "Azt adjunk másnak, amit mi is szívesen kapnánk." Én most a leginkább egy szivarra vágyom, de (nyilván ezért is hozom fel példának) nem hiszem, hogy bármely ismerősöm örülne egy zöld papírba csomagolt, aranyszalaggal átkötött bűzrúdnak.

A segítség pedig olyan, mint az ajándék: nem az a fontos, hogy mi hogyan szeretnénk, hogy segítsenek rajtunk, hanem hogy a másiknak mire van szüksége. Például, amikor a kislány főzni szeretne, és az anyuka "puszta segítségből" megpucolja a krumplit, felszeleteli a kemény húst, porciózza a fűszereket, és néha-néha, ha arra jár, meg is kavargatja egy kicsit. És végül veszekedés lesz belőle. A gyermek azért bántódik meg, mert nem hagyják érvényesülni, a szülő meg úgy érzi, mindent megtett a gyermek helyett, és mégsem kap érte hálát. Néha a legkedvesebb dolog, amit a másikkal tehetünk, hogy hagyjuk, hogy ő segítsen nekünk. Még ha a természetünk olyan is, hogy ezt nehezen álljuk meg.

Vannak, akik Karácsony idején rájönnek, hogy mennyi kedvesség szorult beléjük, de egyszerűen nem volt idejük kiadni magukból, a dolgos év olyan hamar elröppent. Így aztán próbálnak két és fél nap alatt bepótolni mindent, ami sokszor nem sikerül, sokszor meg túlságosan is. Vannak olyanok is, akik csak legyintenek, hogy a Karácsony hamis, mert nem csak ezen az egy napon kellene szeretni. És sokan közülük elfelejtenek szeretni akár egy napon is.

Vegyük inkább úgy, hogy ilyenkor szabadnapot kaptunk, időt arra, hogy megfontoltan szeressünk.

Tavaly év elején megfogadtam, hogy minden nap írok posztot a blogomba. Persze, nem sikerült tartani, de azért lett "pár" bejegyzés. Itt egy új fogadalom: Január 1-től minden nap posztolok valami rímes verset/versikét (legalább 4 sor), akármilyen katasztrofálisan rossz is.

Már a csapból is a világ vége folyik, holnaptól meg mindenfelé posztolgatni fogják az emberek, hogy nahát, túléltük. Remélem, hamar vége lesz a világ végének...

2012. 12. 12. 12:12 !!!

Edzőteremben

Nem lehetett nem észrevenni, ahogy belibbent abban a szoros nadrágban, ami talán egy számmal kisebb is lehetett a kelleténél, hogy a végletekig feszüljön a fenekén. Grapefruit nagyságú mellei szabadon csüngtek élénk színű pólója alatt, melegítés közben hasa fedetlenül domborodott ki a ruhadarabok között. A haja kislányosan két copfba volt fogva, ami időnként megütögette oldalról a fejét. Mikor meglátta, hogy őt nézem, bekapta a mutatóujját, nyálas ujjbegyével megcirógatta a köldökét, és finoman megérintette a nadrágját ott, ahol az intim részeit takarta. Még ilyen ronda férfit nem láttam!

Szeretnék kérni egy csodálatos reggelt, és küldöm mindenkinek, aki szereti!! ♥

https://www.youtube.com/watch?v=XR2wDn_8lwo

Azon gondolkozom, választóvonalnak lehetne rendes szöveget is használni.

Elérkezett a várva várt bokszmérkőzés napja, amikor is Dudlikopf Miklós, az új felfedezett szállt ringbe Tömör Géza ellen, akit szűk körben a szabadkezű húsklopfolónak becéztek. A Kovács körtéri fogadóirodában az emberek arca a nem-értés színeiben pompázott, amikor Dudlikopf betért, és ...

Remélem, a feleségem egy diplomás nő lesz, aki szereti a művészeteket, a természetet, a romantikát, de az ágyban hajlandó egy kis vadságra is. Vagy pizzás. Imádom a pizzát.

Eredeti vers és paródia

Hegyi Valéria:
csengetek kicsit

fönn szurkapiszka csillagok
én ágyamon hanyatt
az ablakon átbámulok
szememben ottragad
egy négyszögűre szerkesztett
és ében égdarab

ki tudja mi emlékesül
míg nem tudom magam
az ébredésre más nap ül
fűzöldre dőlt arany
festékbe mártja ujjait
ki számol el tagad

----

Csengődi Péter:
Bálszerencse

Szuka piszka lábamon,
csillogok a haragtól.

Kiszámoltam, "nem szeret",
eltagadlak magamtól.

"Mit-sem-adó" sújt le rám,
elúszott a kereset.

Koldus nyújtja kezeit,
csengetek egy keveset.

Négyszögűre szerkesztett
kockafejem nem para.

Szurokfelhők torlódnak,
hull az ében égdara.

Ébredésre másnap ült,
fűzöldre dőlt hanyatt-ló.

Ujját mártja festékbe,
vászonsorton arany tó.

Vandálok garázdálkodtak a 51. kerületi Bogyó utcában. Az ismeretlen elkövetők az utcafronti falak repedéseit hézagpótló anyaggal szakszerűen betömték, vakolatot vittek fel, és azt gondosan elegyengették. A kerület önkormányzata fél, hogy az események hatására elvesztik a városkép javítására beadott pályázatot, amelyből a körzeti vezetők kocsijait tatarozták volna.

Kifogyott az izzadásgátlóm, de tudtam hogy valamelyik polcon akad még. Addig kutattam, amíg a kezembe nem akadt egy ormótlan nagy darab, vagy legalábbis kétszer akkora, mint amit korábban használtam. Bekentem vele magam, akkor vettem észre, hogy valami van az oldalára ragasztva. Egy Walgreens-es tájékoztató címke volt az. Most kentem magamra egy kis San Francisco-t.

Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Kíváncsi vagyok rá, hogy ezt a sort ki olvassa el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Ahogy egyre múlnak a lassú évek, a betűk úgy halványulnak el. Azért, mert ez a sor nem látszik, már nem is érdekel?
--> ha megnézted a legutolsó sort is, légyszi' írj csak annyit kommentárnak, hogy "yeah". Köszi.

Mai menü: Erőleves, joghurtban pácolt csirkemellcsíkok, póréhagymamártás, uborkasaláta, bor. És ez még csak a reggeli.

 http://feljegyzesek.com/index.php/mellekvizek/publicisztika/163-molnar-peter-ablakban-konnyek

Tricolor: Piros paprika, fehér szalonna, zöld hagyma.

Jobban van már? Szedjen vodkát! Ne felejtse, az egészség megelőzhető!

Egy napnyi éjszaka

Ipróbáltam, hogy milyen lehet bekötött szemmel kószálni a lakásban. Egy kis csalással, mert még nincs tapasztalatom a vak életben. A konyhafülkét könnyen megtaláltam, a teatöltésnél már gondom volt, mert kiderült, hogy az ujjaim nem érzékelik, hogy hozzáért már a vízhez a bögrében, vagy sem.

Ami meglepő volt számomra, hogy mennyi mindenre emlékszem a látó világból, amire korábban nem is fiyeltem oda. Például felismertem egy raás ruhadarabot pusztán az anyag megérintéséből. Persze, az, hogy azonos színű zoknikat húzzak fel, lehetetlen küldetés volt. De nem fáztam.

A legnagyobb gond a számítógép bekapcsolása volt. Tudtam, hogy van feltelepítve a gépemre felolvasó program, cask arra rá kellett jönnöm, hogy addig nem jutok el, hogy elindítsam. Nyomogattam a gombokat, hallottam, hogy zörög a Winchester, és már-már megnyugodtam volna, hogy mindent sikerült elindítani, amikor hirtelen arra leszek figyelmes, hogy kikapcsolt a gép. Újra sikerült elindítani, ezúttal belépni is, és a felolvasó program is nűködött. Egy sci-fi filmben éreztem magam, hogy jött a fülembe a szinte dekódolhatatlan információ, és meg kell fejtenem, hogy mi a francot csinálok éppen. Aztán volt, ahol lesnem kellett, volt, aholszerencsém volt, végül úgy döntöttem, ezt a szöveget vakon írom, és teszem fel az internetre, és majd cask utólag fogom látni, hogy mi történt és mi nem. Remélem, nem formázom le véletlenül a teljes gépet. Bevallom, sokat segít, hogy korábban is tudtam már egy kicsit vakon gépelni.

Most megpróbálok reggelizni. A vagdosom magma kifejezés is új értelmet nyer, mert nem a szuicid hajlamra fog utalni, hanem hogy nem tudom használlni a kést.

Korábban az érintéseim határozottak voltak (és hanyagok), most pedig lágyak, simogatóak. Pásztáznak. És persze bizonytalanok. Nincs olyan, hogy valamire bnem emlékszem, hogy hova is tette. Akkor nincs, megszűnt. Az állva pisilés is kizárva, mert azt nem fogom kitapogatni, hogy mellé ment-e.

Volt egy-két érdekes berödződés is. Például a wc-re menet elkezdtem tapogatni a falat, hogy hol lehet a villanykapcsoló. De minek?

Érdekes, hogy mennyit változik a világnézet, ha nincs semmilyen nézet. Bizonyos dolgok az értékrend legaljára kerültek. Például a helyesírási hibák (a fene se fog velük pepecselni), vagy hogy szépen legyek öltözve (ki nem mozdulok a lakásból, hülyének fognak nézni, főleg, ha felemás színű a zoknim)m stb…

Akkor is szerettem volna örömömben felsikoltani, amikor sikerült megvajazni a kenyeret. Hogy félig száraz maradt, a kutyát sem érdekelte.

Mondhatnék olyat, hogy a felolvasó program a szemem, meg más teljesen fals képzavart, de talán a legközelebb az áll a valósághoz, hogy a felolvasó egy segítő. Beszél hozzám. Türelmesnek kell lennem hozzá. Néha felesleges dolgokat is mond, néha nem értem, mit akar, de végül jutunk valamire.

(Fotó: Donncha O Caoimh at inphotos.org)

Szorongás

Nem veszem le a sapkám, pedig úgy illenék. A felsőm ujját lehúzom a kezemre, amennyire csak bírom. Minél többet fed, annál jobb.

- Segíthetek valamit? - kérdezi az eladó mosolyogva. Hamis mosoly, nem nekem szól. Mosolyogna akkor is, ha jó ember lennék, és akkor is, ha gonosz. Mosolyog mindenkire, aki belép a boltba. Megcsal vele.

- Köszönöm, csak nézelődök - válaszolok. Igazából pontosan tudom, mit akarok, csak nem szívesen beszélgetnék. Legszívesebben levenném az árut, és odaraknám a pénzt a helyére. El kell fogadnom, hogy ez nem így működik.

Kijövök az épületből, sötét van. Nincs éjszaka, csak október. A kuka körül a csikkek úgy fekszenek, mint döglött szentjánosbogarak. Cigit elő, végét meggyújt, első slukk. Motorikus mozgás, nincs benne érzelem, csak mechanika.

Szeretnék egyedül lenni... a városban. Üres épületek közt beszívni a friss levegőt. Járókelők jönnek. Nem szeretem, ha rám néznek. Olyankor elképzelem, mit láthatnak. És nem szeretek tükörbe nézni.

Egyperces:

Kicsit másnapos vagyok még a tegnapi buli óta, de azt hiszem, a körülmények tekintetébe vételével egész dolgos napom volt. Kicseréltem a macskaalmot, főztem paprikáskrumplit, felsöpörtem, rendet raktam a szekrényben. Bárcsak tudnám, kinek a lakásán vagyok...

Udvariatlan udvarlás: engem nem zavar, hogy ön csúf, hagy csókoljam a rút kiskacsóját!

Laptop helyett libát vettem. Abban is van egy giga...