Néha ez a világ annyira... halálközpontú... Mintha a halál lenne a legrosszabb, ami valakivel történhet, mintha az öngyilkosság lenne a leghatékonyabb eszköz a figyelem felkeltésére, mintha az ölés lenne az egyetlen módszer arra, hogy a másik többé ne avatkozzon az életünkbe. Közben meg senkinek semmi tudása nincs arról, hogy valójában mi zajlik odaát. Úgy, hogy pedig ár jöttek vissza.
2012.03.10. 20:46
6 komment
Címkék: elégedetlenkedés
A bejegyzés trackback címe:
https://nyugaton.blog.hu/api/trackback/id/tr994308334
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
atomrom 2012.03.10. 22:08:06
Azon gondolkoztál már, hogyan zajlik majd az utolsó napod? Hogyan indul majd az a nap? Kik lesznek körülötted? Kik veszik észre, nem vagy többé, és hogyan reagálnak erre? És hogy mi lesz az emberek fejében aznap éjfélkor, amikor meghaltál? Hogy miről álmodnak a következő éjszakákon?
csega. 2012.03.11. 20:36:08
Azon gondolkodtam régen, hogy jó lenne, ha nem fájna senkinek, ha meghalok. (Ezt úgy lehetne, hogy nincs körülöttem senki.) Meg szerettem volna, ha az írásaim fennmaradnak az utókornak. De ugyanakkor a szüleim arra tanítottak, hogy aki meghalt, annak már mindegy. (Pozitív és negatív értelemben is.) Másról nem gondolkodtam. Most, ahogy olvasom a kérdéseidet, arra gondolok, hogy nagy valószínűséggel, az a nap, mikor meghalok, úgy fog indulni, hogy fogalmam sem lesz róla.
atomrom 2012.03.11. 20:46:36
Csak mondom, hogy a kérdéseimre adott válaszok szoros kapcsolatban vannak azzal, miként képzeled el a további életed.
csega. 2012.03.11. 21:30:40
Szeretnél valami speciális konklúzióig eljutni, vagy csak úgy általánosságban mondod?
atomrom 2012.03.11. 21:37:09
Igazából nincs konklúzió addig a napig ;)