Egy napnyi éjszaka

Ipróbáltam, hogy milyen lehet bekötött szemmel kószálni a lakásban. Egy kis csalással, mert még nincs tapasztalatom a vak életben. A konyhafülkét könnyen megtaláltam, a teatöltésnél már gondom volt, mert kiderült, hogy az ujjaim nem érzékelik, hogy hozzáért már a vízhez a bögrében, vagy sem.

Ami meglepő volt számomra, hogy mennyi mindenre emlékszem a látó világból, amire korábban nem is fiyeltem oda. Például felismertem egy raás ruhadarabot pusztán az anyag megérintéséből. Persze, az, hogy azonos színű zoknikat húzzak fel, lehetetlen küldetés volt. De nem fáztam.

A legnagyobb gond a számítógép bekapcsolása volt. Tudtam, hogy van feltelepítve a gépemre felolvasó program, cask arra rá kellett jönnöm, hogy addig nem jutok el, hogy elindítsam. Nyomogattam a gombokat, hallottam, hogy zörög a Winchester, és már-már megnyugodtam volna, hogy mindent sikerült elindítani, amikor hirtelen arra leszek figyelmes, hogy kikapcsolt a gép. Újra sikerült elindítani, ezúttal belépni is, és a felolvasó program is nűködött. Egy sci-fi filmben éreztem magam, hogy jött a fülembe a szinte dekódolhatatlan információ, és meg kell fejtenem, hogy mi a francot csinálok éppen. Aztán volt, ahol lesnem kellett, volt, aholszerencsém volt, végül úgy döntöttem, ezt a szöveget vakon írom, és teszem fel az internetre, és majd cask utólag fogom látni, hogy mi történt és mi nem. Remélem, nem formázom le véletlenül a teljes gépet. Bevallom, sokat segít, hogy korábban is tudtam már egy kicsit vakon gépelni.

Most megpróbálok reggelizni. A vagdosom magma kifejezés is új értelmet nyer, mert nem a szuicid hajlamra fog utalni, hanem hogy nem tudom használlni a kést.

Korábban az érintéseim határozottak voltak (és hanyagok), most pedig lágyak, simogatóak. Pásztáznak. És persze bizonytalanok. Nincs olyan, hogy valamire bnem emlékszem, hogy hova is tette. Akkor nincs, megszűnt. Az állva pisilés is kizárva, mert azt nem fogom kitapogatni, hogy mellé ment-e.

Volt egy-két érdekes berödződés is. Például a wc-re menet elkezdtem tapogatni a falat, hogy hol lehet a villanykapcsoló. De minek?

Érdekes, hogy mennyit változik a világnézet, ha nincs semmilyen nézet. Bizonyos dolgok az értékrend legaljára kerültek. Például a helyesírási hibák (a fene se fog velük pepecselni), vagy hogy szépen legyek öltözve (ki nem mozdulok a lakásból, hülyének fognak nézni, főleg, ha felemás színű a zoknim)m stb…

Akkor is szerettem volna örömömben felsikoltani, amikor sikerült megvajazni a kenyeret. Hogy félig száraz maradt, a kutyát sem érdekelte.

Mondhatnék olyat, hogy a felolvasó program a szemem, meg más teljesen fals képzavart, de talán a legközelebb az áll a valósághoz, hogy a felolvasó egy segítő. Beszél hozzám. Türelmesnek kell lennem hozzá. Néha felesleges dolgokat is mond, néha nem értem, mit akar, de végül jutunk valamire.