Egy Szeged környéki, képzeletbeli falu, Tarkód egyik forgalmas utcája a Kovács utca, amelyet minden egyes forradalom kitörésével, és minden rendszer leváltásával átneveztek, így senki sem emlékszik már az eredeti nevére. Az utcát azonban majdnem csak és kizárólag Kovács nevű emberek lakják, valamint Géza egyben a falu kovácsa is, így mindenki Kovács utcaként emlegeti. Idővel aztán a névtáblákat is lecserélték, és a térképeken is átjavították erre.

Történt azonban egyszer, hogy az utcában egy estéről reggelre virradóra két haláleset is történt. Jóska, a falu megmondó embere, aki csak azért tolja be reggel a kocsmához a biciklijét, hogy este legyen mire támaszkodnia, meg merne esküdni rá, hogy azon a fekete napon Gizike mindkettőjüknek, az özvegy Kovácsnak és az agglegény Kovácsnak is ebédet vitt, azért van az, hogy egy napon tették le a kanalat. Gizikét azóta is faggatják, hogy igaz-e, hogy mindkét öreg úrnak csapta a szelet, de ő pironkodva annyit felel, csak a Pityut szerette. Amit akár igaznak is vélhetünk, hiszen mindkettőjük Pityu volt. Ennek az egésznek azonban köze nincs a történtekhez, az igazság az, hogy mindkét szív több mint kilencven év kemény munka után egyszerre döntött úgy, hogy most már őket is megilleti egy kis pihenés.

Emiatt a sok véletlen egybeesés miatt azonban a temetkezési vállalkozó szinte már kötelességszerűen felcserélte a koporsókat, így végül a két szomszédos sírba rossz-rossz embert temettek. De a halottak nem bánták, mindketten kaptak szép virágot, fényes gyertyákat, szerető tekinteteket. A halottak napja kész komédia volt számukra, hogy a rokonaik milyen megható szavakat intéztek a rossz személyhez. Mindig beszámoltak egymásnak, hogy a másik unokái hogy cseperednek, és együtt aggódtak, ha valaki nem tudott hozzájuk kijönni, nehogy azért, mert valami baja esett.

Gizikét sem zavarta a csere, hiszen úgyis mindkét sírra vitt virágot, de azért meg kell jegyezni, az élők közül ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy tévesztés történt.

- Ha kimék a temetőbe, az egyik sírból néha hallok valakit horkóni - mesélgette az embereknek Gizi néni - A Pityu, amint a hátára feküdött, azonnyal el kezdett horkóni.