A fodros ruha

A lány még aludt, a fiú puha érintésekkel ébresztette fel. Kinyitotta a szemét, álmosan dörzsölgette a szemeit, próbált észhez térni, és felfogni, hol van, mi történik vele.
- Nézd! – szólt a fiú, a kezében egy ruhát tartott – Neked hoztam.
- Istenem, ez gyönyörű! – kiáltott a lány, és egy pillanat alatt felpattant az ágyból. Megfogta a ruhát érezni akarta a kezei között, hogy valóságos, hogy nem csak álmodik – Ez csodálatos! Köszönöm szépen! – Magához szorította, nézte, hogyan állna rajta, miközben ujjaival a fodrokat cirógatta.
- Ó, a fene vinné el! – mérgelődött a fiú, és felemelte a ruha alját – El van szakadva.
- Nem baj, nem számít – simogatta a lány a fiú letört arcát – Gyönyörű ez a ruha. Fel is próbálom azonnal!
Már bugyira vetkőzött, amikor egy rendőr odajött hozzájuk, és ordítani kezdett.
- Mit képzelnek?! Itt vetkőzik, mindenki előtt?
- Mi köze magának ahhoz? – üvöltött vissza a fiú.
- Csak fel akarom próbálni. Mégis hova mennénk? – kiáltott a lány is.
- Nem tudom, de most elmennek innen! Tűnés az aluljáróból! – folytatta a rendőr, és lebegtetni kezdte a gumibotját. A pár felszedett a földről mindent, amit tudott hirtelen, és a maradékot hátrahagyva a lépcső felé siettek.

Nemcsak hogy állandóan változik a költészet definíciója, ráadásul ma már három változata is van. Van a szerzői definíció, amikor a szerzőnek van egy elképzelése arról, hogy mi a líra, és a művét annak szánja. A támadókkal szemben pedig meg kell védenie ezt az elképzelését. Aztán van az olvasói definíció, amikor az olvasónak van valami elképzelése arról, hogy mi a líra, és csak azokkal a művekkel hajlandó egyáltalán foglalkozni, ami ebbe belefér, a többit képes olvasás nélkül támadni. A legtoleránsabb pedig a művészettörténeti definíció, amelyik veszi a legsikeresebb lírákat, és úgy alakítja a fogalmat, hogy ezek mind beleférjenek. Nem azt mondja, hogy "ez meg ez a mű nem költemény", hanem azt, hogy "a költészet ilyen irányba változott a XXI. század elején".

Szándékosan nem írtam azt a szót, hogy "vers", mert a XXI. századi kortárs költők közül sokan (főleg az amatőr rétegben) azt sem tudják, hogy mi a különbség a forma és a tartalom között. Egy vers formájú, epikus hangvételű írásra képesek azt mondani kritikaként, hogy "ez nem vers", mikor valójában "ez nem líra".

Nekem ne mondja meg senki, mi a költészet! Anakreón úgy írt bordalokat, hogy a költészet még nem is létezett!

orgazmus, organizmus, origamizmus

Nem írunk haiku-t, fujj!

-------------------

hajszálrepedés
a polcra visszatett kép
plasztik keretén

Addig ne várja az állatmenhely, hogy nekik adjam az adóm 1%-át, amíg éhező gyerek van a földön.

Csúnya világ! Rossz világ! Hát szabad ezt? Nézzenek oda! Nézzenek oda!

tavasz-nyár-nőz-tél

Tudtad, hogy a műanyag szatyor és a vodkás üveg megtalálhatóak a természetben? No nem ott terem, de valahogy ott-termett, és gondolom nem a részeges őzek járnak a teszkóba szeszért. Aligha lehet mondani, hogy egy Hűvösvölgyi kirándulás utazás az időben, eleve hogy BKV-s villamossal indulok neki az útnak, száz magamhoz hasonlatos vasárnapi turistával együtt. Amikor leszállok a végállomáson, az ébredező természet reggeli lehelete helyett lángosillat csap meg, ami a közeli büfékből áramlik, ezt a helyet egy méregtelenítő túra tökéletes kezdő- vagy végpontjává téve. Nem mindegy, hogy merre indulunk tovább, mert ha az ember ügyetlen, előfordulhat, hogy két erdő közé beékelődve útját állja egy bank. A turistajelzések nyomán haladva sorra kerülnek elő a frissen nyíló papírzsebkendők, a napon sütkérező italos üvegek és PET palackok. Sörből nagy volt a kínálat, az Arany Ászoktól a Lövenbrau-ig minden meg volt található. Egy ponton egy ruhacímke jelezte a túlságosan házias túrázóknak, hogy az avart vasalni tilos. A narancs nem tudom, melyik bokorban termett, csak a héját találtam meg, a többit biztos felzabálták az állatok. Fél füllel elkaptam, ahogy egy nő panaszkodott társainak, hogy lehetne már szemétgyűjtő akciót rendezni, mert felháborító, mennyi szemét van. De amikor egy kisebb eltévedés során láttam, hogy a sűrű, fás részben fotelokat, mosdótálcákat és faágakra akasztott ablakkereteket dobáltak le az illegális, szemét lerakók, kíváncsi lettem, hogy ezeket hogyan tennék szúróshegyű bottal fóliazsákba. A kőtarajon, ami a kedvenc helyem, falfirkák és csikkek, szóval nehéz már eldönteni, hogy hol van vége a városnak, és hol kezdődik a természet. Bár, ugye, kinek mit jelent a vadon, mert ahogy a visszaúton haladtam a város központja felé, úgy éreztem, egyre jobban távolodom a civilizációtól.

Ma hallottam egy riportban, hogy minden költő a saját, belső ritmusára ír. Nekem ilyen nincs. De legalább rájöttem, hogy az utóbbi időkben mindenfélét írok a verseimbe, csak én nem vagyok benne sehol.
 

Utálom a reklámanyagokat, olvasás nélkül dobálom ki őket. Ettől függetlenül egy kukát szereltek pont a postaládám alá. Praktikus.

Lehet, ki is írom: "A szóróanyagot kérem a postaládám helyett az alatta található kukába dobják, úgyis oda fog kerülni."
 

Volt már pár kapcsolatom...

Egy hélium atom vagyok, egyszerre nemes és gáz, de leginkább, mert nem kötődöm.

Fogászati reklámanyag: "Kedves leendő páciensünk!"

Jó, hogy nem az urológia küldte.

Néha nem az ember változik meg. Néha úgy leszünk mások, hogy a világ változik.

Tegnap focin megszereztem az első gólomat. Megszerezték nekem. Valami. Szóval mi támadtunk, a labda a kapu felé tartott, az ellenfél játékosa el akarta rúgni, de a labda engem törölt képen. Ezután a lepattanó labda apró szökkenésekkel begyalogolt a kapuba.

Mától hívhattok Sámsonnak, mert én is egy szamárállkapoccsal győztem.

Vettem egy kólát, kitettem a pohár mellé egy üres borosüveget, a többit a placebo-hatásra bízom.
 

Elmondom, hogy szerintem hogy történt. Weöres Sándor elment kocsmázni a haverokkal - mert a költők néha szoktak ilyet csinálni -, és ott a társaságban valaki egy történetet mesélt, mondjuk valami olyasmit, hogy "láttátok volna a Lajost, mekkora dühhel jött be az irodába". Ekkor egy másik, szintén társaságbeli ember rászólt, hogy ezt nem így kell mondani, mert a magyar nyelvben is vannak olyan szavak, amiknél a "h" betűt nem ejtjük, mint a dühvel, a méhvel... stb. W.S. ekkor viccből hozzátette, hogy "és a tojáshéj." Akkor jót nevettek, és ittak tovább. Másnap, W.S. enyhe fejfájással ébredve próbálta összerakni, hogy mi is történt előző este, és eszébe jutott a "tojáshéj-tojáséj" poénja, és gondolta, elküldi valamelyik lapnak, mint vers, és kíváncsi lesz rá, hogy mit reagálnak. A szerkesztő megkapta a verset, elolvasta, és így gondolkodott: "Jesszusom, micsoda borzasztó szójáték! De hát Weöres Sándor küldte, biztos van valami mélyebb értelme, csak én nem értek hozzá eléggé." Másnap a főszerkesztő őrült nagy dühvel rontott be a szerkesztő irodájába, és kérdőre vonta: "Na de Kovács, mégis mi a péklapátot képzel? Hogy gondolja, hogy mi ezt az egérfarkincányi verset lehozzuk?" "Na de főszerkesztő úr!" - védekezett a szerkesztő - "Ennek a versnek mélyebb értelme van! Oldalakat lehetne róla írni elemzésképp!" "Rendben van, Kovács" - fenyegette meg a főszerkesztő - "Ha ír róla legalább egy teljes oldal elemzést, lehozzuk, ha nem, ki van rúgva." És akkor a szerkesztő írt egy oldalas elemzést, amiben leírt mindenféle asszociációkat, és gondolatokat, amik amúgy nem a versből jöttek, hanem már a szerkesztő fejéből. A verset lehozták, és az irodalmárok azzal ütötték el az időt, hogy versenyeztek, ki tud hosszabb elemzést írni erről a versről. A legtöbb kitalációt végül összerendezték, lerövidítették, betették a tankönyvekbe, és azok az irodalom tanárok, akik azon élvezkedtek, hogy megtanulták kívülről József Attila "Kedves Jocó" című versét (ami semmi pozitívat nem adott a magyar irodalomhoz, dehát mégiscsak József Attila írta 11 évesen!!!), ezzel a verssel indokolták meg, hogy miért is nem irreális elvárás érettségin azt kérni, hogy egy méhfullánknyi versről legalább hat egész oldalnyi elemzést kelljen írni.

Legközelebb, ha egy versről olyan kritikát olvasok, ami messzemenően jobbnak állítja be, mint amennyi értéket képvisel valójában, a hecc kedvéért Weöres-eltolódásnak fogom hívni, utalva a csillagászatban megtapasztalható fizikai jelenségre. ( http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%B6r%C3%B6seltol%C3%B3d%C3%A1s )

Megjegyzem, nem a költővel szemben szeretnék illetlen lenni (Isten nyugosztalja!), hanem azokkal szemben, akik azt hiszik, hogy a vers attól jobb lesz, ha megmagyarázzák.
 

Ha majd negyven (40) éves leszek és egyedülálló, eladom a lakásom / házam / ami éppen lesz, albérletekben, hotelekben fogok élni, egy laptoppal és rajta mobil internettel fogom járni a világot, és írok.
 

Egyedül vagyok. Ezzel nem vagyok egyedül.

Buli. Többek között.

Olyan bort vettem, amin a kóla sem segít.

Mindenhol várakozni kell, én meg mindenhol türelmetlen vagyok.

http://www.manografia.hu/blog/2011/napfogyatkozas-pecs-felett/

http://www.kisbergics.hu/newsite/blog/?p=751

A szeretet éhség.