Tudtad, hogy a műanyag szatyor és a vodkás üveg megtalálhatóak a természetben? No nem ott terem, de valahogy ott-termett, és gondolom nem a részeges őzek járnak a teszkóba szeszért. Aligha lehet mondani, hogy egy Hűvösvölgyi kirándulás utazás az időben, eleve hogy BKV-s villamossal indulok neki az útnak, száz magamhoz hasonlatos vasárnapi turistával együtt. Amikor leszállok a végállomáson, az ébredező természet reggeli lehelete helyett lángosillat csap meg, ami a közeli büfékből áramlik, ezt a helyet egy méregtelenítő túra tökéletes kezdő- vagy végpontjává téve. Nem mindegy, hogy merre indulunk tovább, mert ha az ember ügyetlen, előfordulhat, hogy két erdő közé beékelődve útját állja egy bank. A turistajelzések nyomán haladva sorra kerülnek elő a frissen nyíló papírzsebkendők, a napon sütkérező italos üvegek és PET palackok. Sörből nagy volt a kínálat, az Arany Ászoktól a Lövenbrau-ig minden meg volt található. Egy ponton egy ruhacímke jelezte a túlságosan házias túrázóknak, hogy az avart vasalni tilos. A narancs nem tudom, melyik bokorban termett, csak a héját találtam meg, a többit biztos felzabálták az állatok. Fél füllel elkaptam, ahogy egy nő panaszkodott társainak, hogy lehetne már szemétgyűjtő akciót rendezni, mert felháborító, mennyi szemét van. De amikor egy kisebb eltévedés során láttam, hogy a sűrű, fás részben fotelokat, mosdótálcákat és faágakra akasztott ablakkereteket dobáltak le az illegális, szemét lerakók, kíváncsi lettem, hogy ezeket hogyan tennék szúróshegyű bottal fóliazsákba. A kőtarajon, ami a kedvenc helyem, falfirkák és csikkek, szóval nehéz már eldönteni, hogy hol van vége a városnak, és hol kezdődik a természet. Bár, ugye, kinek mit jelent a vadon, mert ahogy a visszaúton haladtam a város központja felé, úgy éreztem, egyre jobban távolodom a civilizációtól.