Nemcsak hogy állandóan változik a költészet definíciója, ráadásul ma már három változata is van. Van a szerzői definíció, amikor a szerzőnek van egy elképzelése arról, hogy mi a líra, és a művét annak szánja. A támadókkal szemben pedig meg kell védenie ezt az elképzelését. Aztán van az olvasói definíció, amikor az olvasónak van valami elképzelése arról, hogy mi a líra, és csak azokkal a művekkel hajlandó egyáltalán foglalkozni, ami ebbe belefér, a többit képes olvasás nélkül támadni. A legtoleránsabb pedig a művészettörténeti definíció, amelyik veszi a legsikeresebb lírákat, és úgy alakítja a fogalmat, hogy ezek mind beleférjenek. Nem azt mondja, hogy "ez meg ez a mű nem költemény", hanem azt, hogy "a költészet ilyen irányba változott a XXI. század elején".

Szándékosan nem írtam azt a szót, hogy "vers", mert a XXI. századi kortárs költők közül sokan (főleg az amatőr rétegben) azt sem tudják, hogy mi a különbség a forma és a tartalom között. Egy vers formájú, epikus hangvételű írásra képesek azt mondani kritikaként, hogy "ez nem vers", mikor valójában "ez nem líra".