A fodros ruha

A lány még aludt, a fiú puha érintésekkel ébresztette fel. Kinyitotta a szemét, álmosan dörzsölgette a szemeit, próbált észhez térni, és felfogni, hol van, mi történik vele.
- Nézd! – szólt a fiú, a kezében egy ruhát tartott – Neked hoztam.
- Istenem, ez gyönyörű! – kiáltott a lány, és egy pillanat alatt felpattant az ágyból. Megfogta a ruhát érezni akarta a kezei között, hogy valóságos, hogy nem csak álmodik – Ez csodálatos! Köszönöm szépen! – Magához szorította, nézte, hogyan állna rajta, miközben ujjaival a fodrokat cirógatta.
- Ó, a fene vinné el! – mérgelődött a fiú, és felemelte a ruha alját – El van szakadva.
- Nem baj, nem számít – simogatta a lány a fiú letört arcát – Gyönyörű ez a ruha. Fel is próbálom azonnal!
Már bugyira vetkőzött, amikor egy rendőr odajött hozzájuk, és ordítani kezdett.
- Mit képzelnek?! Itt vetkőzik, mindenki előtt?
- Mi köze magának ahhoz? – üvöltött vissza a fiú.
- Csak fel akarom próbálni. Mégis hova mennénk? – kiáltott a lány is.
- Nem tudom, de most elmennek innen! Tűnés az aluljáróból! – folytatta a rendőr, és lebegtetni kezdte a gumibotját. A pár felszedett a földről mindent, amit tudott hirtelen, és a maradékot hátrahagyva a lépcső felé siettek.