A faerkély varázsa. Ahogy mozognak a lépteid alatt a lécek. Kinyitod a rozsdás camping széket, és leülsz benne olyan ruhában, amit nem sajnálsz. Próbálsz illedelmes lenni, és gyufáról gyújtani a szivart. Végül körbenézel, nyugtázod, hogy nem lát senki, és a végét a gyertyához nyomod. Hiába fázol, igyekszel minél lassabban pöfékelni. A sarokban egy öreg grillsütő áll. Eljátszol a gondolattal, mennyit kellene kijárkálnod, hogy annyi hamu összegyűljön, mint amennyi az aljában pihen. Benn megy a tévé, hallótávolságon kívül. Elképzeled, hogyan szólhat, de a szereplők a fejedben a munkatársak hangjain kezdenek beszélni. Fogy, lassan már égeti az ujjad, a szád. Leteszed, óvatosan, nehogy rádfogják, hogy elnyomtad. Kinnhagyod, de amikor bemész, a ruhádban, a hajadban magaddal viszed. A fürdőt az új lakótárs foglalja. Jobb nem jut eszedbe, bemész a szobádba, az ágy szélére ülsz, és ízlelgeted az ajkadra kiült maradványokat.