Végignéztem pár egy hosszabb bloglistán, ahol az úgymond sikeresebb blogok voltak. Arra kellett rájönnöm, hogy ma az a trend, hogy a bloggerek újságírósdit játszanak. Nem mondom, tök jól elolvasgatom, hogy hogyan készül a mexikói kukoricaleves, vagy hogy mi mindent reklámoztak már a világon Poirot-val; csak valahogy hiányzik a személyes hangnem; minden poszt olyan kimért, modoros, objektív; pedig szerintem a műfajhoz hozzátartozik, hogy az emberek elmondják, amit gondolnak, lamentálnak, mérgelődnek, együtt örülnek másokkal; nem csak érdekességeket mutatnak a nagyvilágból, hanem megmutatják magukat.

Persze szeretném én is, ha ez egy híres blog lenne; legalább olyan értelemben, hogy aki feljön ide, és egymás után olvassa a posztokat, egyszerűen csak jól érzi magát közben; és talán egy kicsit jobban megismer engem is, ezúttal más szemszögből.