Elbocsátó, szép üzenet magamnak

Kedves szerző!
Örömmel jegyzem meg, hogy az Ön verselésében hiba nincs.
A hiba ugyanis nem más, mint valami pici rossz temérdek jóba ágyazódva,
mivel az Ön költészete azonban teljes mértékben hiányában van a jónak,
a problémás részeknek nem volt lehetőségük arra,
hogy pozitív minőségű anyaggal körbevéve magukat hibának neveztessenek.
Pont úgy, ahogy a seb értelmét veszti, ha nem veszi körbe ép szövet,
vagy a kulcslyuk, ami körül hiányzik a zár.
De kérem, ne csüggedjen, hiszen a káosz is szép a maga módján,
mint a kristály vagy a benzol gyűrű, ez is egy esztétikus szerkezet,
amelynek jellemzője, hogy egyetlen részletében sem lelhető fel rendszer.
Kérem, továbbra is küldje el folyamatosan készülő munkáit,
hiszen a megannyi komor, komoly, fejtegetést kívánó mű értelmezése mellett
jól esik néha ütődött gyermek módjára a hiányzó ajtó kulcslyukán át leskelődni.
Úgy véljük, hogy a magyar irodalomban fontos a megújulás, a változatosság,
ezért üdítőnek véljük, hogy József Attila, Ady és Tandori után
végre vette valaki a bátorságot, hogy Troppauer Hümér nyomdokaiba lépjen.
Műveit közlésre ugyan nem szánjuk,
de hisszük, hogy ha hivatását továbbra is ezzel az erőfeszítéssel folytatja,
az Ön neve évtizedekig élni fog a köztudatban.
További jó egészséget és szorgalmas alkotást kíván
a Megvető Kiadó.