A XXI. század legjobb kommunikációs formája: írni, majd feltenni az internetre. Jobb, mint a személyes beszélgetés, mert:

- bármikor meglátogathatnak, igazából neked sem kell ott lenned

- biztosan nem szakítanak félbe, mindent elmondhatsz, amit szeretnél

- senkinek nem kell megjátszania, hogy figyel rád

- ha akarják, eltehetik a mondanivalódat későbbre, amikor több kedvük lesz hozzá

- visszakereshetik később is, hogy miről is volt szó

- nem attól függ, kihez jut el, amit nondasz, hogy ki volt jelen, és ki figyelt

- utólag ia szert tehetsz barátokra

Ha végtelen számú párhuzamos univerzum létezik, és igaz minden állításra, hogy léteznek olyan univerzumok, hogy ahol az adott állítás igaz, és léteznek olyanok, ahol az adott állítás nem igaz, akkor léteznek olyan univerzumok, ahol van Isten, és léteznek olyanok, ahol nincs.

Ha Isten mindenható, akkor képes átmenni egyik univerzumból a másikba.

De akkor léteznek olyan univerzumok, ahol Isten gonosz, és a gonosz Istenek akár fel is vehetik a harcot a jó Istenekkel.

És persze léteznek olyan párhuzamos univerzumok, ahol nem igaz az az állítás, hogy vannak párhuzamos univerzumok.

ÚJ: Farkas-diéta! Ha ügyes vagy, tíz kilóval csökken a súlyod. Ha elkap, többel is.

Azt szeretek, akit csak akarok!

Mikor alakult át a párkeresés lópiaccá?

Altató

A Metallica koncertjének vége,
Miley Cyrus-szal oszlatják a népet.
A kocsmában pihenget a Clawfinger,
aludj szépen, kis rocker!

Nem fél már az Iron Maiden a sötéttől,
a Slipknot is kifáradt a hörgéstől.
Késő van, Axl Rose sem énekel,
aludj szépen, kis rocker!

Lecsendesedett végre a rádió is,
utoljára küld egy good night-Kisst.
Azt suttogja a Foo Fighters,
aludj szépen, kis rocker!

Elsétáltam egy pár mellett a Margit-szigeten. Már háttal voltunk egymásnak, amikor valamit felfogott a tudatalattim, és hátracsaptam a fejemet. Láttam, hogy az ifjú hölgynél pontosan ugyanez történt. Köszöntünk. Kis ferdítéssel élve kb. nyolc év után felismert(ük egymást). Remélem, köszöntem annyira hangosan, hogy hallotta, bár ilyen hirtelen nem szokott menni.

Ha majd egyszer az emberek is úgy fognak viselkedni, ahogy elvárható tőlük, felkelek a számítógép elől...

- Hölgyem, attól tartok, a fiának Tourette-szindrómája van.
- F*sza...!

- Uram, önnek erősödtek a figyelem-kihagyásai.
- Bocsánat, mit mondott?

- Uram, túljutott már a tagadás stádiumán?
- Egy francokat!

Te meg én

Ha te meg én
elmennénk randira,
olyan helyen vacsoráznánk,
ahol képek vannak kiállítva.

Ez az, ami biztos,
már csak azt nem tudom,
hogy ki vagy te.

Meg néha azt,
hogy ki vagyok én.

Függőségeim

Minden nap,
amikor nem történt semmi,
valami jó történt.

Régen Liliomfi, most meg szelfi.

Mi csak férfiben meg nőben tudunk gondolkodni, és ami nem fér bele ebbe a kategóriába, azt elítéljük. És a gyerekeket, akik úgy születnek, hogy se nem fiúk, se nem lányok - mert vannak ilyenek -, egyből műteni és kezelni akarjuk, és rájuk akarjuk kényszeríteni valamelyik szerepet a kettő közül. Szerintem egyértelmű, miért szakállas: mert nem akar nő lenni. Valami más akar lenni. De amúgy a nagymamám szomszédja tényleg szakállas nő volt. Szegénynek öregségére megborult a hormonháztartása, és borotválkozni kényszerült.

Előre

Türjei Zoltán versei után

Még nem mentél be
a függöny mögé,
azon töprengesz
jóslás előtt,
vajon megboldogulsz
vagy elkeseredsz majd,
amikor megtudod
a jövőd.

Amikor kijöttem a metróból, minden olyan furcsa volt, de ösztönösen éreztem, hogy szép. Körbenéztem, az égbolt fele be volt borulva, az eső szemerkélt, de a lenyugvó nap mindent bevilágított. Mintha valaki festményt készített volna az utcaképről, és ráspriccelt volna valami enyhén vörös tónust.

Mostanában rengeteg, nagyon fura álmom volt. Omladozó, egykori gimnáziumom, ezer emeletes Schönherz kollégium titkos járatokkal, volt évfolyamtársak, ex-barátnő, mostani költő ismerősök, Esztergályos Cecília, Benedek Miklós, stand-up comedysek...

Izgatottan várom, mi lesz a ma esti kaland.

Apám kabátja

Felsír rácsos kiságyában az ősz,
a hideg felzabálja a várost.
A régi kabátom elszakadt,
az újak a fizetésnapot várják.
Örököltem egy jó-lesz-még-szekrényt,
megszolgált ruhák idősotthonát,
a mélyéről előkerül egy füstszagú,
kopott-foltozott bársonykabát.

Didergő emberalakok az utcán,
nincstelen időmilliomosok
és elkeseredett örömlányok.

A dohánybolt előtt ácsorogva
ritkuló hajamat hátrasimítom,
nosztalgia a bozontos időkre.
Kezem a kabátzsebben melegedik,
s miközben a kirakatban pózoló
cigaretta illatáról hallucinálok,
beleakad egy fél doboz Kossuth.

Az emberek nem elégszenek meg azzal, amit valamivel kapcsolatban a felszínen látnak, és rengeteg időt töltenek azzal, hogy boncolgatják, hogy megértsék, miként működik legbelül. A legtöbb esetben mégis az történik, hogy sosem lesznek képesek megérteni a belső működést, miközben a felszínen felfedezett szabályszerűségek továbbra is érvényesülnek.

Idén április 5-én volt 20 éve, hogy Kurt Cobaint elvesztette a világ.

Kurt Cobain padja

Nem jön már ki a lakásból,
nem ül már le a közeli padra,
nem veszi már elő hangolatlan gitárját,
nem játssza már kedvenc dalait,
nem él már Seattle-ben
sem.

Nem volt egy jó ember,
nem volt egy rossz ember,
most már nem is érdekes.

Nem ül már le semmilyen padra,
nem vesz már elő semmilyen gitárt,
nem játszik már semmilyen dalt,
nem hagy nyugodni,
nem hagy nyugodni.

Új kifejezésem a kocsmatöltelékekre:
síró kocsmajom

A negyedik fal

„Egy színész a színpadon akkor »töri át« a negyedik falat, mikor játékában, mint a darab szereplője, valamilyen formában a nézőközönség tudtára adja, hogy tisztában van vele, hogy azok figyelik őt.”
(Forrás: Wikipédia) 

A nézőtér üres volt, a színpadon egyetlen szék árválkodott. Egy színész jelent meg, borostásan, gyűrött ingben, szakadt farmerben, egy zacskó pattogatott kukoricával a kezében.  Leült a székre, arccal a nézőtér felé, és csak bámult előre. Néha bekapott egy-egy szem kukoricát.

Gyakran használok folttisztítót. Azóta a foltjaim nagyon tiszták.

Napi rímförmedvény:

Féltéglányi féltékenység

Bevertem egy szép ablakot,
kitörtem az üveglapot.

Téglát dobtam, elloholtam.
Bárki kérdi, nem én voltam.

Attól, hogy már nem szeretlek,
más karjába nem engedlek.

Láttam nálad egy alakot,
és bevertem az ablakod.

A berekedés

Tandori: A berendezkedés c. versére

Azon gondolkozott:
„Itt még kellene mondani valamit” –
mondott még valamit.
Nem kellett volna.