Apám kabátja

Felsír rácsos kiságyában az ősz,
a hideg felzabálja a várost.
A régi kabátom elszakadt,
az újak a fizetésnapot várják.
Örököltem egy jó-lesz-még-szekrényt,
megszolgált ruhák idősotthonát,
a mélyéről előkerül egy füstszagú,
kopott-foltozott bársonykabát.

Didergő emberalakok az utcán,
nincstelen időmilliomosok
és elkeseredett örömlányok.

A dohánybolt előtt ácsorogva
ritkuló hajamat hátrasimítom,
nosztalgia a bozontos időkre.
Kezem a kabátzsebben melegedik,
s miközben a kirakatban pózoló
cigaretta illatáról hallucinálok,
beleakad egy fél doboz Kossuth.