Amikor kijöttem a metróból, minden olyan furcsa volt, de ösztönösen éreztem, hogy szép. Körbenéztem, az égbolt fele be volt borulva, az eső szemerkélt, de a lenyugvó nap mindent bevilágított. Mintha valaki festményt készített volna az utcaképről, és ráspriccelt volna valami enyhén vörös tónust.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
