Vers önmagáról
Mikor megszülettem,
apám odaadott a nőnek,
aki megtermékenyítette,
de az nem fogadott be.
Azóta rám se tud nézni
az emlékek miatt,
amiket ő szőtt belém.
A fecnit, amin állok,
begyűrte egy könyv lapjai közé,
és eldugta egy sötét polc mélyére.
Igazából a fejében lakom.
Kívülről el tudna mondani,
ha merné.
