Két rövid történet még a kollégista időkből:

1.

Egy férfi fékezett le mellettem kerékpárral a Ferenc körúton. Őszes haja és szakálla is hosszú volt, ápolatlan, ruhája koszos. A biciklije viszonylag jó állapotban volt. Igazi "vándor" megjelenés. A mutatta a térképet, hogy vegyem el. Mivel egy szót sem szólt, nem tudtam, hogy külföldi, néma, vagy esetleg csak félénk. És azt sem tudtam, hogy igazából mit keres. Kinyitottam a térképet, és beállítottam abba az irányba, ahogy a valóságban is volt. Megmutattam rajta a körutat, és mutattam kézzel közénk, hogy ez az, ahol vagyunk. Utána rámutattam a térképen a Dunára, és kalimpáltam magam előtt, hogy érzékeltessem az elhelyezkedését. Ő köszönésképpen bólintott egyet, elpakolta a térképet, és elindult.

2.

A kollégiumban egy srác két kézzel megfogta a nála egy fejjel alacsonyabb fickó fejét, a melléhez nyomta, és poénból jó erősen hozzádörgölte. Kívülről elég cikinek látszott, de már megszoktuk, hogy egyes ismerősöknek errefelé ilyen furcsa belső humoruk van. Csak az egyik bámészkodó srác szólalt meg halkan:
- Ő a másik iker.
- Hát... most már mindegy - mondta a magasabb, és folytatta a dörgölést.