Hogy ha filmen látom...

Kelek fel az ágyból, már tenném le a lábam a földre, amikor megszólal bennem valami hang: Melyik láb ez? A bal. Akkor húzd vissza de rögtön! Így aztán felülök rendesen, és ügyelek, hogy a jobb lábam érjen le előbb, majd belebújok a papucsomba, és elkezdem megsétáltatni kócos hajamat az állott reggeli beltéri levegőben.
A konyhába érve meglátom saját magamat, ahogy az asztalnál ülve jóízűnek falatozom.
- Tessék, csak tessék, jöjjön, van itt még hely - szólok hozzám egy kilógó kolbászdarabbal a számban.
- Nem, nem, köszönöm - utasítom vissza udvariasan az ajánlatot -, úgy látom, már éppen elegen vagyunk itt így is.
A WC-hez totyogok, mert a kicsi lakásomban már csak az az egyetlen hely, ahol le tudok ülni. Próbálok benyitni, de úgy tűnik, valaki kulcsra zárta az ajtót. Rántgatom a kilincset, mire a saját hangom szól a másik oldalról:
- Foglalt!
Na, itt azért már elönt a méreg:
- Ez felháborító, kérem, ez mégis csak az én lakásom, és szeretném használni a saját mosdómat!
- Türelem! - szól megint a hangom bentről - Csak egy perc! Vagy kettő...
Na, jól indul a reggel, mondom magamban, hogy nem találom a helyem, mert mindenhol csak aggatok. Úgy döntök, visszafekszem az ágyamba, és megvárom, míg végzek a mellékhelységben. De ahogy odaérek, azt látom, hogy már ágyban is én vagyok, sőt mi több, jóízűen horkolok.
- Jah, kérem - kiáltok fel megkönnyebbülve -, így már mindent értek!