Az elavult város

Kiveszem egy perce a fülhallgatót,
hagyom hogy belémigya magát
az elavult város zenéje,
ahogy a kereplő teherautók ritmusára
szólózik a nyikorgó villamos,
és vén koldus vokálozik
egy korhadó fapadon.

Elavult város Budapest,
megőrzi a nyomod a lehullott vakolatban,
a járdákra mosott sárban,
tenyered, ahogy a piszkos falnak dőlve
akaratlanul megtisztogatod.

Elavult város ez a Budapest,
és keresztül vágja egy zöld folyam,
beteg a Duna, penészes, fekélyes,
urbánus szemét karistolja az alját.

Omlásveszélyt jelző szalagok,
kátyúk, vizeletszagú aluljárók,
Budapest elavult város.
A kiemelkedett házakat,
mint röghegyeket,
az idő tömzsi ujjaival
morzsolgatja zavartalanul.
Levesz egy-egy darabot,
és a törmeléket
a kőmadarak elé szórja.