A fogam fájdult belé
A télnek, mint múló zsibbadásnak,
ki kellett volna állnia az évből,
a hídon vártuk az éjjeli villamost,
a szél megfújta az arcomat,
hogy a fogam fájdult belé,
sörözésből jöttünk, a múlt
- nevezzük elvarratlan szálaknak? -
rojtjai kiszöktek a lockból, lebegtek,
feltettek pár kérdést az életemről,
hogy a fogam fájdult belé,
lassan már nem tudtam mit kitalálni,
mindig új hazugság, hogy én se unjam,
már a valóságban sem hiszek.
