"Mit tehet az ember, így húszon túl, a harminchoz közel?" (Alvin és a mókusok)
A vonat felé igyekeztem, út közben megláttam egy lányt, aki hasonlított a volt fogászomra. Bár végül is nem ő volt (valószínűleg), elgondolkoztam azon, hogy kb. velem egykorú fogászom volt. El kezdett matatni bennem a gondolat, hogy gyerekkoromban megszoktam, hogy a fogászok, orvosok, ügyvédek, stb. mind nénik és bácsik voltak, de most már elő-előfordul, hogy fiatalabbak nálam. Nálam fiatalabbakra kell bíznom magam.
Anyámnál egyszerűen beragadtak a szerepek. Ha jövök meglátogatni, még mindig úgy érzem magam, mint egy kollégista kölyök. Lehet, hogy hülye vagyok, de nekem nem aggodalmaskodó szülőre van szükségem, aki azt hiszi, hogy mindent jobban tud nálam, és megmondhatja, mikor mit tegyek, hanem inkább egy barátra.
Lassan harminchoz közeledem. Párkapcsolatom nincs. A munkatársaim között van olyan is, akinek 23 évesen már gyereke volt, és van olyan, aki 35 évesen még nem házas. Ha arra gondolok, hogy milyen idősnek érzem magam, az kb. 18. Ha arra gondolok, hogy mit mutatnak az évszámok, túl idősnek érzem magam a mostani helyzetemhez képest. Fel szeretném borítani az életem. Kockáztatni a jövőmet, egy jobb jelenért. (Hiszen mégis az lenne a fontosabb, hogy fiatalon éljek boldogan, mint öregen.) De nem tudom, elértem-e már a kort, amikor "szabad". Mert hogy már úgyis minden mindegy. Én már úgy érzem, eljött az ideje, de nem merem, mert félek, hogy mások megvetnek érte. Félek, hogy családom lesz, és nem tudom eltartani. Félek, hogy azt gondolják az emberek, elpazaroltam az életem. Pedig már nagyon nagy szükségem lenne a levegőváltozásra.
2011.12.24. 05:51
2 komment
Címkék: jelentés idézet elégedetlenkedés státusz
A bejegyzés trackback címe:
https://nyugaton.blog.hu/api/trackback/id/tr23492661
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
atomrom 2011.12.29. 23:25:42
Na, most az egyszer nem szivatlak.
Szerintem meg nem vagy akkora sz@rban, mint ahogy gondolod. Hany korosztalyodbeli van egyedul, nincs gyereke, stb.? Van nehany, de annyira nem logsz ki a sorbol, ugye? Van meg honnan halaszni, na. Amikor a penztarnal helloval koszonsz, tobbnyire mivel koszonnek vissza? Jo napot? Megesik, de ugye nem ez a jellemzo.
Nos, ha nem akarsz odaig jutni, hogy evente csak 1-2 egyedulallo novel tudsz megismerkedni, aki raadasul bunronda es/vagy serult a rossz kapcsolatoktol es/vagy a kapcsolatok hianyatol, illetve hogy szembesulve ezzel teljesen feladj minden remenyt es ezzel egyutt, ha kelletlenul is, de elfogadd azt, hogy jo napot kivannak neked, aki lelekben raadasul tizeneves vagy, akkor most kell cselekedned. Az ugyanis egy programozonak nem kerdes, hogy el tudja-e tartani a csaladjat, az viszont annal inkabb az, hogy lesz-e neki egyaltalan. Es bizony minden evvel kisebb ra az esely.
En csak egy not ismerek, aki 35 eves koraban szult, es az o eseteben is a biologia dolgozott evekig a dolog ellen. Keszulj fel arra, hogy legkesobb 32 eves koraig a legtobb noismerosod es nonemismerosod minimum 1x gyesen lesz (ha meg lesz egyaltalan gyes, a fene tudja). Tehat ha a kozeljovoben nem talalsz senkit, akkor kezdjel el egy ujabb gondolattal baratkozni: ha nem akarsz egyedul megoregedni, esetleg egy masik ficko gyereket is fel kell nevelned. Szoval van 1-2 jo eved, utana drasztikusan elkezdenek csokkenni az eselyeid a teljes, normalis, es hosszu eletre.
Attol ne felj, hogy ha most csinalsz valamit, akkor kockaztatod az oregkori boldogsagodat. Ha ugyanis most nem csinalsz semmit, mar kozepkoru boldogagod se lesz, oregkori pedig semmikepp. Nem eleg, hogy egyedul leszel, hanem meg az a tudat is nyomasztani fog, hogy ez mar igy marad, es amikor meg utoljara tehettel volna valamit ellene, nem csinaltal semmit. Akkor, a jovoben, viszont mar nem is tudsz semmit se csinalni, csak elfogadni a helyzetet. Esetleg ugy magadba zuhansz, hogy azt a keves alkalmat se leszel kepes kihasznalni, ami adatik. Esetleg mar nem is akarod kihasznalni, hiszen nem ilyen eletet kepzeltel el magadnak. Akarsz 50 eves korodban kapcsolatot egy 42 eves 2 gyerekes anyukaval? Meglehet, hogy erre, vagy meg furabb kerdesekre is valaszt kell majd adnod.
Szoval ha van otleted, mit kellene csinalnod most, ne gondolkozz! Azt tudod, mi tortenik akkor, ha nem csinalsz semmit (am, ami iden, vagy meg kevesebb), most probald ki, mi van akkor, ha cselekszel!
Szerintem meg nem vagy akkora sz@rban, mint ahogy gondolod. Hany korosztalyodbeli van egyedul, nincs gyereke, stb.? Van nehany, de annyira nem logsz ki a sorbol, ugye? Van meg honnan halaszni, na. Amikor a penztarnal helloval koszonsz, tobbnyire mivel koszonnek vissza? Jo napot? Megesik, de ugye nem ez a jellemzo.
Nos, ha nem akarsz odaig jutni, hogy evente csak 1-2 egyedulallo novel tudsz megismerkedni, aki raadasul bunronda es/vagy serult a rossz kapcsolatoktol es/vagy a kapcsolatok hianyatol, illetve hogy szembesulve ezzel teljesen feladj minden remenyt es ezzel egyutt, ha kelletlenul is, de elfogadd azt, hogy jo napot kivannak neked, aki lelekben raadasul tizeneves vagy, akkor most kell cselekedned. Az ugyanis egy programozonak nem kerdes, hogy el tudja-e tartani a csaladjat, az viszont annal inkabb az, hogy lesz-e neki egyaltalan. Es bizony minden evvel kisebb ra az esely.
En csak egy not ismerek, aki 35 eves koraban szult, es az o eseteben is a biologia dolgozott evekig a dolog ellen. Keszulj fel arra, hogy legkesobb 32 eves koraig a legtobb noismerosod es nonemismerosod minimum 1x gyesen lesz (ha meg lesz egyaltalan gyes, a fene tudja). Tehat ha a kozeljovoben nem talalsz senkit, akkor kezdjel el egy ujabb gondolattal baratkozni: ha nem akarsz egyedul megoregedni, esetleg egy masik ficko gyereket is fel kell nevelned. Szoval van 1-2 jo eved, utana drasztikusan elkezdenek csokkenni az eselyeid a teljes, normalis, es hosszu eletre.
Attol ne felj, hogy ha most csinalsz valamit, akkor kockaztatod az oregkori boldogsagodat. Ha ugyanis most nem csinalsz semmit, mar kozepkoru boldogagod se lesz, oregkori pedig semmikepp. Nem eleg, hogy egyedul leszel, hanem meg az a tudat is nyomasztani fog, hogy ez mar igy marad, es amikor meg utoljara tehettel volna valamit ellene, nem csinaltal semmit. Akkor, a jovoben, viszont mar nem is tudsz semmit se csinalni, csak elfogadni a helyzetet. Esetleg ugy magadba zuhansz, hogy azt a keves alkalmat se leszel kepes kihasznalni, ami adatik. Esetleg mar nem is akarod kihasznalni, hiszen nem ilyen eletet kepzeltel el magadnak. Akarsz 50 eves korodban kapcsolatot egy 42 eves 2 gyerekes anyukaval? Meglehet, hogy erre, vagy meg furabb kerdesekre is valaszt kell majd adnod.
Szoval ha van otleted, mit kellene csinalnod most, ne gondolkozz! Azt tudod, mi tortenik akkor, ha nem csinalsz semmit (am, ami iden, vagy meg kevesebb), most probald ki, mi van akkor, ha cselekszel!
csega. 2011.12.30. 08:25:37
@atomrom: köszi, ezt jó volt olvasni.